Tavaly tavasszal átvettünk megőrzésre és bérmunkára 2 db bakkecskét haveroktól. Nagyon hasznosnak bizonyultak, mert szépen lelegelték az elvadult borostyán majdnem 90%-át:))) Még nagyon kicsik voltak, nálunk ettek először zöldet. Sajnos nem készítettem róluk fényképet, mert jó lett volna látni egy ilyen volt-ilyen lett albumot:)))
Jó fejek voltak nagyon, sok vicces történettel gazdagodtuk, ráadásul az utcánkban van a sári óvoda, így ők is lelkesen etették őket, amikor épp a két kecske kidugta a fejét a kerítésen.
Ősszel visszavittük, azóta már csak az egyik él náluk.
De azért bennem motoszkált, hogy de jó lenne megitn valamilyen haszonállat. Scottyval úgy gondoltuk, hogy kezdjük óvatosan. Terveztünk, építettünk, és a márciusi dabasi vásáron beszereztünk 3 db hús-csirkét, előneveltet.........
Ez távlati terv, mert ha bejön és nem döglik meg egyik sem idő előtt, akkor bővülne a tyúkól még tojókkal is éa kakassal is, sőt talán kacsával is.
Minden attól függ, hogy amikor elérik kb 3-4 hét múlva a levágási időt, akkor hogy birom majd:)
Régen anyukám mesélte, hogy "nyulaztak" meg "csirkéztek", e ez még az én születésem előtt volt. Ködös emlékeim ugyan vannak rokoni disznóvágásokról, tyúkkopasztásokról, de a többi spektrum tv....
Azt hiszem sokat néztem Hugh F Whittingstal Kapa-kasza-fakanál c sorozatát, + falusi, sári gének...
Nyilván ez az én végzetem és már látom is magam, ahogy egy kisebb tanyát uralunk párommal a nagyon távoli Jövőben:DDDD
Persze az is lehet, hogy nem, és maradok a bolti, készre-csomagolt csirkénél....
És marad a jó poén: " Miért nincs a csirkének mellbimbója? - Hogy lehűtés után ki ne szúrja a folpackot!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése