Itt mindig eszembe jut, amikor menzás voltam és tetszik- nem tetszik, mindig lespórolták a grízes tésztáról a lekvárt, csokis piskótáról a csokiöntetet, rakott kelről a tejfölt és persze az aranygaluskáról a vanília sodót....
Szóval azóta, ha ilyesmit csinálok én aztán nyakon öntöm minden földi jóval:)
Így az aranygaluskát is ipari mennyiségű sodóval eszem:)
Na de itt a recept, ami alapján készítem, ugyanis többféle eljárás létezik. Egyszer csináltam úgy, hogy minden egyes kiszaggatott galuskát olajba, majd dió és/vagy kakaóporba mártottam és így tettem a tepsibe. Mondanom sem kell, hogy 2 másodperc után a könyököm is olajos-diós-kakaós lett, és az ujjaimon több volt a szórvány:)
Azóta találtam másik megoldást: szaggatás után szépen besorakoztatom a kis korongokat a tepsibe. Egy réteg tészta, megkenem olvasztott vajjal, jó alaposan megszórom cukros dió és/vagy kakaóporral, majd jöhet a következő réteg, amíg el nem fogy a tészta. Felülre is vaj meg dió kerül. És így nem olyan macerás.
Hozzávalók: fél kiló liszt, 2 dkg élesztő, 2 tojássárgája, 3 dl tej, 6 dkg rama, 5 dkg cukor, pici só.
Elkészítés: Az élesztőt 1 dl langyos, cukros tejben, meleg helyen hólyagosra felfuttattam. A tojássárgákat a cukorral kikevertem, hozzáöntöttem a maradék tejet, összekevertem. Hozzáadtam a sót. A lisztet egy másik tálba raktam és ehhez öntöttem a tejes, tojásos cuccot és a felfutott élesztőt. Jó alaposan ki kell dolgozni, majd azután kell hozzáönteni a megolvasztott margarint. Ezt is bele kell dolgozni, amíg fel nem veszi. Na ez eltart egy kis ideig. Az embernek erősödik a karja, csuklója....
Ezután pihentetjük a tésztát meleg helyen, letakarva. Nálam ez a fürdőszoba radiátora volt. Kb egy óra múlva kb kétszeresére dagadt, puha lukacsos lett. Kiborítottam egy deszkára és 1cm-esre kinyújtottam. Előtte kimargarinoztam egy tepsit. A tésztából egy kisméretű pogácsaszaggatóval galuskákat készítettem. Attila segített berakni a tepsibe, persze voltak veszteségek is, amik a gyomrában landoltak.... Megkente olvasztott margarinnal, megszórtuk cukros dióval, jött a következő réteg.
A végén megint letakartuk, megint visszaraktam a radiátorra, amíg megint duplájára kel.
És utána kb 180 °C-on megsütöttem. Amikor már az emeleten is éreztem az illatát, lejöttem, kiszedtem és tűpróbával megnéztem, hogy megsült-e. Nem néztem az időt....
A mártást hozzá egy csomag vanília pudingból és 8 dl tejből főztem. Ugyanis nem volt már tojás, hogy rendes sodót készíthettem volna:)
De így is dudára ettük magunkat 2szer is. Aztán másnap jutott még munkahelyi ebédre, anyukámnak, bátyámnak, páromnak repetára:)
